Október 25-én, kedd reggel 7-kor a 25 fős diákcsoportunk 3 kísérőtanárral (Smuta Lilla, Himics Ágnes, Jankó Andrea tanárnők) szállt fel a budapesti IC-re, amely kisebb késéssel érkezett a Nyugati pályaudvarra. Itt csatlakozott hozzánk iskolánk nemrég nyugdíjba vonult magyartanárnője, Heizer Györgyné Rózsa néni. Együtt gyalogosan indultunk a Vigadóhoz, útközben érintve Magyarország legnagyobb templomát, a Szent-István Bazilikát. 

A tervezett időpontban érkeztünk a Duna-part közelében található, különlegesen szép, romantikus stílusban épült Pesti Vigadóhoz. Az épület pár évvel ezelőtt esett át teljes körű felújításon, amelyben visszakapta eredeti fényét. A helyszínen szakszerű idegenvezetést kaptunk, egy fiatalember lelkesen mutatta be az épület érdekfeszítő történetét, a különböző helyiségek korábbi és mostani funkcióit, a látványos díszítőelemek jelentőségét. Benéztünk a gyönyörűen berendezett étterembe is.  A sétát az épület tetőteraszán zártuk, ahonnan meseszép kilátás nyílt a szemben lévő Budai Várra. 

Következő úticélunkat az Erzsébet-hídon keresztül gyalogolva közelítettük meg.  A Gellérthegy oldalában álló névadó püspök szobrához elég fárasztó lépcsőzés vezetett. Mikor végre felértünk, kiderült, hogy felújítás miatt nem lehet közelről megtekinteni, a kilátás viszont innen is csodás volt a Duna másik partjára. A rövid pihenő alatt felolvastam a Dobó Réka osztálytársam által összeállított kis ismertetőt Gellért püspökről. Nagyon érdekes a halálával kapcsolatos legenda, amiért az utókor róla nevezte el a hegyet.  

Nemsokára már úton voltunk vissza a pesti oldalra, ahol a Parlament felé a Váci utcán vonultunk keresztül. Közben megálltunk egy félórára a „Mekinél”, jólesett egy kis feltöltődés. Utána viszont megint sietni kellett, hogy a meghatározott időpontra odaérjünk az Országház épületéhez. A látogatóközpontban szigorú protokoll szerint engedik be a turistákat, nekünk is alkalmazkodni kellett a szabályokhoz. Végül a mi csoportunk is beléphetett az átvilágítókapun, az idegenvezető üdvözölt bennünket. Mindenki kapott egy fülhallgatót, majd kezdetét vette a közel egyórás parlamenti séta, melynek során megtekintettük az épület legjellegzetesebb helyszíneit: a gyönyörű díszlépcsőházat, az üléstermet. Lenyűgöző volt számomra a 96 méter magas Kupolacsarnok, itt őrzik a Szent Koronát, a koronázási jogart és a hatalmat jelképező országalmát is. Rendkívül sok érdekes információ hangzott el erről a fantasztikus épületről, a világ 3. legnagyobb parlamentjéről.
 

Kirándulásunk végén fáradtan, de élményekkel gazdagodva indultunk vissza a pályaudvarra, este 7 körül érkeztünk Debrecenbe. Én az utazást is nagyon élveztem, kimondottan szeretek vonattal utazni.

Eddig több alkalommal volt alkalmam részt venni a Keris Rákóczi-klub által szervezett kiránduláson, és mindegyiken nagyon jól éreztem magam. Várom a következőt is!