„Csinos” névre hallgató lovam már négy éve hagyja, hogy betanítsam, „belovagoljam”.

Két éve kezdtem vele a díjugratást, egy éve a kantár- és nyereg nélküli lovaglást, ezáltal a kettőnk közös kapcsolata mélyebb lett, és igazán eggyé tudtunk válni a 4 év alatt.

Ez a kapcsolat már-már emberinek is mondható, hiszen jól ismerjük egymás érzéseit, gondolatait.

Leginkább a lovaglás és a lovammal való törődés tud kikapcsolni. Akkor tudok igazán felszabadult lenni, amikor Csinossal kiérünk arra a vágta szakaszra, amelyet már olyan jól ismerünk.  Ilyenkor azt érzem, hogy ló és lovasa gyorsabb tud lenni a szélnél! 😊

Kerekes Emma

12. a osztályos tanuló