Elmondása szerint összeszedett volt, és az egész főzés alatt odafigyelt arra, amiket korábban, a felkészülés szakaszában megtanult. Nagy hangsúlyt fektetett a verseny során a tisztaságra, a konyhai munkára, rendezettségre, hogy mindig helyén legyen minden a pulton. Kiemelte azt, hogy fontos az átláthatóság, hiszen könnyebb és egyszerűbb is így a munka. Ez így van akkor is, mondta, ha otthon csak egy hagymát kell felaprítani.

Izgalmas pillanat volt, amikor a tányérját utolsóként a zsűri elé bevitte. Megállapították, hogy az ízek (és színek 🙂) rendben vannak.  A technikák, amiket használt, a mezőnyben egyediek, igaz, Balogh Szabolcstól tanulta meg a szakmai fogásokat, aki nem mellesleg a Bocuse d’Or hazai döntőjének második helyezettje.

A 65 induló versenyző közül ő érte el a legmagasabb pontszámot a szakmai zsűri értékelésében. Ennek elismeréseként ítélték Attilának a Boros László emlékplakettet, ami nekünk, debrecenieknek, és felkészítő oktatójának Laci bácsival való közös munkáira nézve is szívmelengető érzés. Szóval, (sportnyelven szólva 🙂) idegenben nyertünk, és hazahoztuk, ami idevaló.

Összességében nagyon jó élmény volt számára ez a megmérettetés, de érzi, nem fog „elszállni” a sikertől, halad tovább és várja a további versenyeket.

Hálásan köszöni a rengeteg segítséget Balogh Szabolcs séfnek, Asztalos Árpád és Hodosi Balázs oktatóknak, és a DSZC-nek, hogy támogatta őt a felkészülésben. 

Gratulálunk a kiváló eredményhez! 👏